A múlt heti cikkemet alapul véve, gondolatkísérlet gyanánt vegyünk néhány esetet, miképpen, milyen módszerek alkalmazása mellett valósulhat meg a beavatkozásmentes, végeredményét tekintve pozitív értékű kommunikáció a gyakorlatban. Az esetek az egyszerűség és átláthatóság kedvéért dialogikus formában kerülnek vizsgálatra, mindazonáltal a benne taglalt módszerek alkalmazhatók csoportos érintkezés esetén is, nem figyelmen kívül hagyva a csoportdinamizmus speciális jellemzőit, melyekre egy későbbi alkalommal térek majd ki.
A párbeszédnek azt a mozzanatát venném górcső alá, amely meghatározó jelentőséggel bír annak kimenetelét illetően, nevezetesen a megtörtént valóság hiteles képviseletéhez szükséges körülmények biztosításának mozzanatát. Mint ahogyan azt legutóbbi cikkem utolsó bejegyzésében már felvezettem, ezt csakis úgy garantálhatom a másik egyén számára, ha biztosítom az ehhez elengedhetetlenül szükséges alapfeltételeket, a vélemény potenciális érvényességét illető elévülhetetlen alapvélelmet, a manipuláció- és beavatkozásmentes reakciót, valamint a beszélgetőtársam a valóságnak megfelelő tartalmú kijelentéseibe önként vetett és tudatosan elhatározott bizalmat. Természetesen nyilvánvaló, hogy a legtöbb párbeszéd többről szól, mint pusztán a megtörtént valóság hiteles képviseletéről, sőt, a párbeszédek lényegi eleme éppen az erre a megtörtént valóságra épülő vélemények, az ahhoz való viszonyulások bonyolult, egyéni rajzolatainak, mintáinak összehasonlítása, összevetése, az azok közötti különbözések megvitatása a másik féllel. Ám a párbeszédnek éppen ez az a rétege, amelyet a nyelv tehermentesítésével már feloldottunk a kommunikációs feszültségek kockázata alól (lásd: http://nemcsakatehibad.blog.hu/2017/09/23/gyakorlati_objektivizacio). A dialógus "informális reál-érték"-e (lásd: http://nemcsakatehibad.blog.hu/2017/10/09/a_megtortent_valosag_merlege) azon a praktikus kommunikációs alaprétegen határozódik meg, amelyre a párbeszéd funkcionális kommunikációs rétege épül. Ez az alapréteg az, amire alapozzuk azt, amiért a nyelvet használjuk; jelesül: ez az információ, melyre véleményt alapozunk.
Egy ideális, egyéni hatalmi vagy anyagi érdekektől mentes közösségen belül az információk alaptermészetüknél fogva közösek, mindenki számára közvetlenül és feltétlenül, tapasztalati és/vagy kommunikációs úton egyaránt hozzáférhetők. Senki sem tud információt kreálni, mert az információ definitíve személytelen, érzékszervi úton érkező és érzékelt jel, jelzés vagy adat, mely befolyásolja, alakítja, megváltoztatja, informálja a befogadó tudatát. Egy egyén képes befolyásolni, alakítani, megváltoztatni egy másik egyén tudatát, de ha maga kreálta adattal éri ezt el, azt nem informálásnak, hanem manipulációnak kell tekintenünk. Információátadás ebben az esetben nem történik, ellenben a manipuláló egyén saját érdekkörét kiterjeszti egy másik egyén független, szabad tudata egy részének önkényes kisajátításával, "gyarmatosításával". Innentől kezdve a manipulált egyén tudta, akarata, szándéka és beleegyezése nélkül már nem csupán saját véleményét, de az őt manipuláló véleményét is képviseli, ezzel az ő érdekét szolgálva. (Nem véletlen a "tudás hatalom" közismert és sokat hangoztatott elvének ma olyannyira érvényesülő tendenciája, a post-truth korszak információ-érték inflációjának jelensége, amikor az információ konkrét, világpiaci árfolyamon is mérhető gazdasági/politikai árucikk - alig vannak a Földön, akik ismerik a világpolitika hátterében tényleges, közvetlen hatást kifejtő tényeket.)
Vegyünk tehát három gyakorlati példát, miként, milyen szempontok alapján határozódik meg a párbeszéd informális reál-értékének végeredménye adott kommunikáció módjának tükrében:
1. Az egyik fél a másik tudta nélkül hamis, kreált "információkkal" manipulálja beszélgetőpartnerét
Több motiváció húzódhat meg a háttérben, melyekt rendkívül fontos először is röviden megvizsgálni, mert közel sem olyan fekete és fehér a képlet. Egyáltalán nem feltétlenül minden esetben tudatos és rosszindulatú ez a manipuláció. Motivációja lehet akár a manipuláló előtt is ismeretlen, sőt, könnyen elképzelhető, hogy magáról az általa folytatott manipulációnak a tényéről sincs fogalma adott illetőnek. A háttérben meghúzódó motivációk lehetnek a be nem ismert szégyenkezés, vágyakozás, bűntudat, stb. Minden olyan érzés, amely kellemetlenül érinti a potenciális manipulálót. Ezen helyzet elkerülésének érdekében paradox módon éppen a leendő manipuláltnak kell aktívan biztosítani a potenciális manipuláló számára a valóság hiteles képviseletéhez szükséges körülmények fentebb már taglalt feltételeit. Minthogy előre ugyebár nem tudhatjuk, hogy mikor kerülünk ilyesfajta szituációba, mint ahogy magában az adott szituációban sem vagyunk vele feltétlenül tisztában, hogy éppen benne vagyunk, és mivel ezen alapszabályok betartása minden más szituációban, több egyéb oknál fogva is elengedhetetlen a hatékony kommunikáció érdekében, ezért kell ennek a három alapszabálynak a betartására minden helyzetben különös gondot fordítanunk. A potenciális manipulálónak pedig tisztában kell lennie az ezen körülmények biztosításához bevezetett három szabállyal, melynek jeleit azonosítva belehelyezkedhet abba a nyugalmi állapotba, amelyben ezek a belső görcsök indokolatlanná válhatnak és feloldódhatnak. Ennek esetlegesen felmerülő érzelmi jellegű vonzatairól egy későbbi cikkemben fogok értekezni. Végeredményben a körülmények biztosítani képesek a felek független, szabad tudatának a sértetlenségét és határainak védelmét, a kommunikáció akadálytalan, nyitott maradhat, a mérleg végül kiegyensúlyozott, az informális reál-érték összesítve pozitív.
Más a helyzet, ha a manipuláció tudatos a manipuláló fél részéről. Ez tulajdonképpen nem megengedett a közösségen belül, de az ellenjavallat nem öncélú. A tudatos manipuláció motivációja törvényszerűen ismert kell, hogy legyen a manipuláló fél számára, a motiváció hátterében pedig törvényszerűen egy egyéni érdek kell, hogy álljon. Az önérdekérvényesítés viszont egy eleve elutasított gyakorlat a közösségen belül, melyen elutasító gesztus praktikus okairól a következő cikkemben írtam részletesen: http://nemcsakatehibad.blog.hu/2017/08/22/az_igazsag_fogalmanak_atertekelese_az_uj_tarsadalom_fenntarthato_bekejenek_erdekeben.
Ezen túl tisztában kell lennie a manipulálónak, aki fals adatot közvetít valakin keresztül, hogy a közösség fenntartásának és hatékony működésének egyik legfőbb feltétele az, hogy az információáramlás akadálymentes maradjon. Egy hamis "információ" elterjesztése egy másik egyénen keresztül exponenciálisan növeli a kockázatát minden egyes további társas érintkezéssel olyan alternatív valóságok egymás mellettiségének, amelyek a rendszer nyitott természetéből fakadóan igen rövid úton okozhatnak felesleges működészavarokat, amelyek nem elsősorban azért kockázatosak, mert lehetséges feszültséghordozók, sokkal inkább azért, mert megbontják a közösség tagjai részéről az egymás szavába vetett bizalmat, amelynek híján - tekintetbe véve, hogy a közösségi béke általam eddig taglalt garanciái legnagyobbrészt kommunikációs természetűek - a legalapvetőbb feltételei sem teljesülhetnek a közösség békés együttélésének. A közösség minden egyes tagjának tudatában kell lennie, hogy egyénileg felel a közösségért, amely cserébe pontosan ugyanazon alapelvárásokért, amelyeken keresztül ő saját felelősségét vállalja és gyakorolja, figyelmet, megbecsülést és tiszteletet biztosít a közösség minden egyes tagja felől a számára, melyben zavartalanul teljesülhet ki mint önálló akarattal, véleménnyel, személyiséggel, képességekkel rendelkező egyén. Az egyéni és közösségi érdek, a cél és a cél elérése eszközének ezen egysége olyan önfenntartó rendszert generál, amelynek során senki sem kényszerül mások akaratának végrehajtására, a közösség akarata mégis osztatlan marad.
2. Az egyik fél a másik számára világossá teszi, hogy rajta keresztül is az ő akaratát akarja érvényre juttatni
Ez az eset is többféleképpen állhat fenn. Abban az esetben, ha az egyik fél fenyegetéssel vagy zsarolással kívánja kikényszeríteni a másikból saját akaratát, úgy azt az esetet nem kell túlságosan részletekbe menően taglalnom, gyakorlatilag az összes eddig többé vagy kevésbé körvonalazott szabálynak vagy elvnek ellentmond, amihez a közösség tartja magát, vagy amit képvisel, az erőszakmentességtől a valóság hiteles képviseletéhez szükséges körülmények biztosításának feltételeinek bármelyikéig. Az egyén független, autonóm és szabad tudatának határán való önkényes átlépés nem megengedett a közösségben. Ezt a határvonalat pedig világosan kirajzolják a közösség szabályai és alapelvei. Ha a közösség bármely tagjának a részéről ilyesféle átlépési kísérletet tapasztal a közösségen belül bárki is, minden további nélkül kiszállhat a párbeszédből, és hátat fordíthat az iletőnek, beszüntetve minden alapelvárást magával szemben, amelyet normális esetben minden körülmények között tanúsítania kell a közösség minden tagja felé. Minden elvárás csak addig érvényes adott helyzetben, míg kölcsönös; amint egyoldalúvá válik, alkalmatlanná lesz rendeltetésének betöltésére, az akadálymentes kommunikáció biztosítására. Mindazonáltal ebben az esetben is elkerülhető az informális reál-érték negatív tartományba való süllyedése, habár ilyenkor magunkra vagyunk utalva: kellő éberséggel (ami egyébként adott az aktív figyelem során, melyet egyébként is tanúsítunk társas érintkezéseink során) az első pillanattól fogva érzékelhető a másik fél határsértése, amit nekünk, mint független és szabad tudatnak semmilyen mértékben sem kötelességünk tolerálni. A kommunikációs alapelvek és szabályok lehetővé teszik a hátérsértő fél viselkedésének feszültségmentes kezelését, a figyelemfelhívástól egészen a teljes ignorálásig bezárólag. Ha betartjuk ezeket a szabályokat, úgy minden szükséges eszköz a rendelkezésünkre áll annak érdekében, hogy bármely társas érintkezést sérülésmentesen zárjunk. A szabályok ismerete és fegyelmezett betartása mellett sérthetetlenek vagyunk (leszámítva persze a fizikai erőszakot, amely nem szorul kommentárra).
Ehhez a ponthoz kell sorolnom továbbá a vitát és a meggyőzés aktusát, amely teljes mértékben megengedett és elfogadott a közösségen belül. Semmi kivetnivaló nincs abban, ha valaki a szabályok betartása mellett sikeresen meggyőzött valakit az álláspontjáról, és ily módon sikeresen maga mellé állította őt egy adott vitás kérdésben. Ettől a pillanattól kezdve azonban a két fél közös véleményének osztozkodásáról beszélhetünk, nem pedig az egyik fél véleményének képviseletéről a másik fél által (is).
3. Tényekre, valós információkra alapozott, kiegyensúlyozott párbeszéd
Ezt az esetet a rend kedvéért taglalom, röviden, mint a pozitív végérték legideálisabb esetét. Ebben az esetben a kölcsönös bizalom megalapozott, mert a feltétlen hozzáférhető közös valóságon nyugszik. A szabályokat mindketten betartva nem vonják kétségbe egymás szavának valóságtartalmát, de nem is állítanak a valóságtól eltérő adatot, sem manipulatív fals "információt", mert mindkettejük számára adottak a nyílt kommunikáció feltételei, így nincs is okuk rá, és érdekükben áll a közösségen belüli bizalom fenntartása, amelyről mindketten tudják, hogy a közösség minden tagjának egyéni felelőssége, de közös érdeke. Ezen keretek között a párbeszéd informális reál-értékének összesített értéke törvényszerűen pozitív.
